Felismertem egy hajléktalan férfit az utcán, a régi iskolai tanárom volt. Azt mondta: „A te anyád miatt vagyok itt.”

A szél végigsüvített a nyüzsgő városi utcán, belekapott a kabátomba, és hideg borzongást futtatott végig a hátamon, hiába volt rajtam egy drága, elegáns darab. A közelgő üzleti tárgyalásra koncentráltam, fejemben számok és előrejelzések pörögtek, amikor valami – vagy inkább valaki – megállított. Egy alak gubbasztott egy épület oldalának dőlve, szakadt kabátba burkolózva. Először el akartam fordítani a tekintetem, mint annyiszor, de valami furcsán ismerős volt benne. Aztán belém csapott a felismerés....