„Magamban keresem a hibát” – Kulcsár Edinát mardossa a bűntudat babája elvesztése óta

Mélyen megrázta a közvéleményt, amikor az év elején kiderült, hogy Kulcsár Edina és G.w.M elveszítették közös gyermeküket. A tragédia után hosszú ideig nem beszéltek részletesen a történtekről, most azonban – közel fél év elteltével – Edina úgy érezte, készen áll arra, hogy őszintén megossza követőivel, min ment keresztül. Vallomásából kiderül: a fájdalom nem múlt el, és a kérdések azóta is nap mint nap visszatérnek.

Egy gyermek elvesztése az egyik legnehezebb élethelyzet, amivel egy anya szembesülhet. Edina most egy sokkal sebezhetőbb oldalát mutatta meg, mint amit a nyilvánosság megszokhatott tőle. Bár kívülről sokan erősnek látják, belül még mindig küzd a történtek feldolgozásával, és a gyász folyamata jóval hosszabb és nehezebb, mint azt sokan gondolnák.
A mindennapokban igyekszik tartani magát, és egyfajta belső védekezésként próbál erős maradni. "Mindig mindenben erősnek mutatom magam. Talán ez segít a leginkább." – írta egy kérdésre válaszolva. Beismerte, hogy ez részben tudatos döntés: kerüli azokat a helyzeteket és témákat, amelyek azonnal felszakítanák a sebeket, mert tudja, hogy akkor nehéz lenne visszatartania az érzelmeit.

A legfájdalmasabb része azonban nem is maga a veszteség, hanem az azt követő belső vívódás. Edina elmondta, hogy folyamatosan önmagában keresi a választ arra, mi történhetett, még akkor is, ha tudja, hogy sokszor nincs egyértelmű magyarázat.
"Azóta is magamban keresem a hibát. Valamit rosszul csináltam? A lelkiállapotommal volt a baj? Túlhajszolt voltam? Vagy mást csináltam rosszul?"
Ezek a gondolatok rendszeresen visszatérnek, és nehezítik a továbblépést. Bár igyekszik elfogadni a történteket, a „miért” kérdése továbbra is fájdalmasan jelen van az életében.

A jövő kérdése is sokakat foglalkoztat: vajon mernek-e újra gyermeket vállalni? Edina válasza őszinte és kettős érzéseket tükröz. Egyrészt ott van benne a félelem, hogy újra át kell élnie egy hasonló veszteséget, másrészt viszont nem tűnt el a vágy egy újabb közös gyermek iránt.
"A veszteség után azt mondtam, hogy nem szeretném még csak az esélyét sem megadni annak, hogy ezt mégegyszer átéljem, de valahol bennem van, hogy szeretnék."

Jelenleg az elfogadás szakaszában tart, és próbálja megérteni, miért történt mindez. A gyógyulás útján a legnagyobb támaszt a családja jelenti: gyermekei és férje szeretete segíti abban, hogy napról napra tovább tudjon lépni.
Bár a veszteség nyoma még mély, egyre inkább a gyógyulásra és a jelenre koncentrál. A jövő egyelőre nyitott kérdés, de az biztos, hogy ez az időszak örökre nyomot hagyott benne.