Grófnőnek adta ki magát, kisemmizte áldozatait a csábító magyar szélhámos

Erre valóban kevesen számítottak volna.

A századforduló Budapestjén ő volt az egyik legismertebb és legrejtélyesebb nőalak: a hírhedt álgrófnő, aki szépségével és műveltségével pillanatok alatt elbűvölte a férfitársaságot. Előkelő udvarlók vették körül, akiket nemcsak a megjelenésével, hanem kifinomult modorával is levett a lábukról. A kulisszák mögött azonban merész játék zajlott: a férfiak nevében hamis váltókat állított ki, és ügyesen mozgott a felsőbb körök világában. Története annyira ismertté vált, hogy még Ady Endre is megemlítette őt, amikor a nő börtönévei alatt könyvet írt saját, fordulatokkal teli életéről.

Tihanyi Irma 1867-ben született Kőszegen, jómódú családban. Édesapja korábban Széchenyi István egyik birtokán dolgozott tiszttartóként, így a lány számára biztosított volt az a háttér, amely akkoriban keveseknek adatott meg. Irmát alaposan taníttatták: tizenéves korára folyékonyan beszélt franciául, angolul és németül, később pedig románul is megtanult. Műveltsége és nyelvtudása különleges fegyvernek számított egy olyan korban, amikor ez egy nőnél ritkaságnak számított.


Apja halála után azonban minden megváltozott. Irma Budapestre szökött, ahol új életet kezdett. Szenvedélyesen szeretett énekelni, és tehetsége sem maradt észrevétlen: hamar az orfeumok ismert énekesnője lett. A pesti éjszaka világa gyorsan beszippantotta, a csillogás, a pénz és a befolyás ígérete pedig új utakra sodorta. Itt ismerkedett meg Plutitsch-csal, a kor egyik hírhedt szélhámosával, aki szeretője lett, és akivel együtt Irma élete végleg letért a megszokott útról.

Ettől kezdve nemcsak tehetségével és szépségével, hanem merészségével is hírnevet szerzett magának – és ezzel megkezdődött az a történet, amely a századelő egyik legnagyobb botrányhősévé tette.