A vércsoportja többet elárulhat a májbetegség kockázatáról, mint gondolná

Egy új kutatás meglepő összefüggést tárt fel a vércsoportok és az autoimmun májbetegségek kialakulásának esélye között.
Egy friss kutatás szerint bizonyos vércsoportok esetén nagyobb eséllyel alakulnak ki olyan autoimmun májbetegségek, amelyek akár súlyos, életet veszélyeztető szervkárosodást is okozhatnak.

Náluk gyakoribb az autoimmun májkárosodás
Egy tanulmány szerint az A vércsoportú embereknél nagyobb eséllyel alakul ki autoimmun eredetű májkárosodás, míg a B vércsoportúaknál feltűnően ritkább az elsődleges biliáris cholangitis (PBC) megjelenése — ez az állapot hosszú távon szervi elégtelenséghez, majd májleálláshoz vezethet.
Ez az összefüggés nem véletlen: a vércsoportot meghatározó genetikai mintázat — vagyis az A, B és H antigének jelenléte — nemcsak a vérátömlesztés szempontjából számít, hanem bizonyos autoimmun folyamatokban is szerepet játszhat.

Hogyan oszlanak meg a vércsoportok?
A lakosság vércsoport-eloszlása világszerte eltérő, a magyarországi adatok például a következőképp festenek:
-A leggyakoribb az „A Rh-pozitív” (A+), amely kb. 37 %-os arányt ér el.
-A második leggyakoribb vércsoport az „0 Rh-pozitív” (0+), az emberek kb. 30-35 %-a tartozik ide.
-A következő a „B Rh-pozitív” (B+), amely körülbelül 15 %-ot tesz ki.
-A ritkábbak közé tartozik az „AB Rh-pozitív” (AB+), kb. 4-5 %-os arányban.
-Az Rh-negatív változatok — mint például 0-, A-, B-, AB- — mind mind jóval kevesebben vannak: (0- körülbelül 6 % körüli, az AB- kb. 0,5-1 %)

Ez derült ki pontosan a kutatásból
A vizsgálat 1200-nél is több résztvevő adatait elemezte, közülük 114 főnél már fennállt valamilyen autoimmun májbetegség. Az eredmények alapján a krónikus májbetegséggel élők között az A vércsoport volt a leggyakoribb, ezt követte az O, majd a B és az AB.
A 114 érintett beteg közül:
-44 főnél autoimmun hepatitiszt
-70 főnél PBC-t diagnosztizáltak.
A kontrollcsoporthoz mérten egyértelmű volt: a vércsoportok aránya szignifikánsan eltért a PBC-s betegek körében, míg az autoimmun hepatitisz esetében ez a különbség nem mutatkozott meg.
A vizsgálat vezetője transzfúziós medicinával foglalkozó szakértője így fogalmazott:

Mi állhat a vércsoportok és a májbetegség közötti kapcsolat hátterében?
A kutatók szerint az A vércsoportú egyéneknél bizonyos genetikai összefüggések is befolyásolják a kockázatot. Korábbi vizsgálatok rámutattak, hogy az A típusúak nagyobb arányban hordozzák az ún. HLA-DRB103:01 és a HLA-DRB104:01 allélokat, amelyek már korábban is kapcsolatba kerültek autoimmun májbetegségekkel.
Ezek a gének fontos szerepet töltenek be az immunrendszer azon működésében, amely megkülönbözteti a saját sejteket az idegen betolakodóktól — ha ez a mechanizmus felborul, az immunvédelem akár saját szöveteit is megtámadhatja.

Mit érdemes tudni az autoimmun májbetegségekről?
Az autoimmun májbetegségek lényege, hogy a szervezet saját immunrendszere tévedésből megtámadja a máj bizonyos sejtjeit vagy az epeutakat. Ennek következménye lassan kialakuló gyulladás, majd hegesedés, amely idővel megzavarja a máj normális működését. Leggyakoribb formájuk az autoimmun hepatitisz és az elsődleges biliáris cholangitis (PBC). Bár sokan a májproblémákat az alkoholfogyasztáshoz kötik, ezek az állapotok ettől teljesen függetlenül is kialakulnak, és gyakran olyan embereknél jelentkeznek, akik egyébként jó egészségnek örvendenek.

A betegség alattomosan kezdődhet: sokan csak tartós fáradtságot, enyhe viszketést vagy időnkénti hasi fájdalmat éreznek, másoknál pedig teljesen tünetmentesen zajlik, és csak egy rutin laborvizsgálat mutatja ki a májenzimek eltérését. A késői felismerés azért veszélyes, mert mire diagnózis születik, sok betegnél már megkezdődött a máj szerkezeti károsodása. A kezelés hosszú távú, többnyire immunrendszert szabályozó gyógyszereket igényel; súlyos esetben pedig a májátültetés jelenti az egyetlen megoldást.
Az autoimmun májbetegségek gyakrabban érintik a nőket, és gyakran társulnak más autoimmun kórképekkel, például pajzsmirigybetegséggel vagy 1-es típusú cukorbetegséggel. Bár pontos kiváltó okukat a tudomány még nem ismeri, genetikai hajlam, hormonális hatások és bizonyos környezeti tényezők is szerepet játszhatnak a kialakulásukban.
Sajnos a betegek egyharmadánál már jelentős májzsugorodás áll fenn, mire a pontos diagnózis megszületik. Ennek oka, hogy a kezdeti tüneteket gyakran vírusfertőzésnek vagy kimerültségnek vélik.
A kezelés többnyire immunrendszert befolyásoló gyógyszerekből és szteroidokból áll, ám olykor indokolt lehet a májátültetés.
Fontos tudni, hogy az előrehaladott májkárosodás növeli a májrák kockázatát is.

Milyen laborértékek jelezhetnek bajt?
Az autoimmun eredetű májbetegségek gyakran teljesen alattomosan kezdődnek, ezért sok beteg csak egy rutin vérvizsgálat alkalmával szembesül azzal, hogy valami nincs rendben. A máj működéséről ugyanis már a legkisebb eltérés is képes képet adni. A leggyakrabban vizsgált paraméterek közé tartoznak a májenzimek — például a GPT (ALT), a GOT (AST), a GGT és az alkalikus foszfatáz (ALP) —, amelyek emelkedése arra utalhat, hogy a májsejtek vagy az epeutak valamilyen okból sérülnek. A bilirubin szintjének növekedése szintén árulkodó lehet, hiszen ez az epefesték akkor halmozódik fel, ha a máj nem tudja megfelelően lebontani vagy kiválasztani.
Autoimmun betegségeknél gyakori, hogy ezek az értékek tartósan magasak, miközben a beteg csak enyhe tüneteket érez, vagy teljesen panaszmentes marad. A laboreredmények ilyenkor sokszor jóval előbb jelzik a problémát, mint ahogy a beteg észrevenne bármilyen változást a közérzetében.

Mit jelent mindez a gyakorlatban?
A kutatók szerint a friss eredmények azt mutatják, hogy érdemes lehet a vércsoportot is figyelembe venni az autoimmun májbetegség kockázatának felmérésénél — különösen azoknál, akik egyéb rizikótényezők miatt eleve veszélyeztetettek.